Menu
Categories
 
Spirituális pályakép

Spirituális pályakép

Varga Csaba református családból származik, de ifjúságának korszaka nem igazán volt alkalmas arra, hogy elmélyült vallási élményeket kapjon és belülről is mélyen átélt vallási gyakorlatot folytasson. Négy-öt éves kora körül lehetett egy halálközeli élménye, de ez csak évtizedekkel később tudatosult benne. A nagyszülők házába többször ellátogatott egy pap, de sokáig maga sem értette, hogy ez a személy miért hatott rá nagyon intenzíven. A megfelelő időben konfirmált, de maradandó élményt főként a református lelkész (Kovács Bálint) személye jelentett. Érettségi előtt azonban találkozott olyan barátokkal és könyvekkel, amelyek nyitottabbá tették a spirituális dimenziók irányába. Aztán két olyan évtized következett, amikor a belső munka tárgya nem volt a kereszténysége, sőt rövidebb-hosszabb ideig maga is elfordult a vallásosságtól, ugyanakkor egyre tudatosabban vállalta reformátussága hagyományát, értékrendjét és szellemiségét.

Élete első felében keresztyén ember, anélkül, hogy személyes Isten-élménye lenne. Már a hetvenes években meghirdeti magának és barátainak a belső építkezés feladatát, anélkül, hogy ennek középpontjában a spirituális élet lenne. Nem egyszer előfordult, hogy sokáig nem szólította meg magában Istent, ám környezetében nemcsak kálvinistának tartották, hanem olykor felrótták neki, vagy megdicsérték “lelkészi viselkedéséért”. Egyszerre volt igaz egy újabb kettőség: istenembernek tartja magát, ám személyes istentapasztalata nincs. Életében újra és újra előveszi a Bibliát, sőt esszéregényt tervez Dávid királyról, ám nem jut tovább az elvont Istenkeresésnél.

Nem a politikai és ideológiai rendszerváltásnak és nem pusztán az életkori beérésnek tudható be, hogy mintegy tíz-tizenöt évvel ezelőtt először intellektuálisan fordul újra a vallásosság és a spirituális világ felé. Utólag megint könnyű értelmezni a belső történetét: nem csak a személyes szellemi és identitásbeli válságok vezetik, hanem egyszerűen tudatosul benne, hogy nem térhet ki a sorsa és a sorsfeladata elől, amely megköveteli tőle, hogy egyrészt spirituális magasságokba jusson el, másrészt társadalomelméletéből ne zárja ki a spirituális világot, a pléromát, harmadrészt a tanítói szerepeket – noha tartósan szeretne visszahúzódni – nem rázhatja le magáról. Egy új szellemi és mentális állapotba kerül. Már nem érdekli, és belülről nem értékeli, hogy a megbukott középosztály gyerekeként egy ellenséges, majd egy (némileg) támogató rendszerkörnyezetben a családjából elsőként jut fel a társadalmi (szellemi) elitbe. Ez ugyan is egy külső emelkedés, ez “csak” társadalmi mobilizáció, bár ennek is van jelentősége, hiszen három lányának rajthelyzete lényegesen könnyebb lesz, mint neki volt. Így teljesen mellékessé válik, hogy szakmai környezetében, a társadalomtudományok világában – a rendszerváltás csak mérsékelten új szellemi klímájában – mindez irracionális szellemi magatartásnak minősül. Két-három barátjától eltekintve kollégái akkor sem merik vállalni vallásosságukat vagy/és spirituális dimenzióikat, ha igazából vallásosak, mert félnek attól, hogy a tudományos közeg kitagadja őket.

Az emberi tét: belül jutni fel a “csúcsra”, az isteni valósággal való azonosulásra. Egyszerre több belső szellemi és spirituális folyamat megy végbe benne:
1. Évek óta elsősorban természettudományi, főként elméleti fizikai könyveket olvas, mert az új tudomány új horizontjai és felismerései végleg felszámolták az anyag és tudat, vagy a tudomány és teológia közötti elválasztottságot.
2. A jövőkutatás Varga Csaba számára fontos forgatókönyvei egyaránt azt a konklúziót fogalmazzák meg, hogy a 21. század a spiritualitás, a misztika, a (felekezetek fölötti) vallásosság korszaka lesz.
3. Az egyes ember csak akkor találja meg önmagát, saját azonosságát a jelenben vagy majd a tudástársadalom korszakában, ha visszatalál a spirituális dimenziókba, magasságokba.
4. A spirituális dimenzió nem csak intellektuális felismerés, nem csak az új tudás befogadása és megértése, nem csak új szellemi-tudati állapot, hanem új, spirituális életvezetés, életgyakorlat, az Istenélmény mély, belső megélése, az anyagi-vagyoni életcélok és eredmények elértéktelenedése.
5. Szellemi lecke a világvallások “emberi út”-kínálatának összehasonlítása és a közös szellemi és spirituális (sőt misztikus) tanulság gyakorlati életprogramokká formálása.
6. A spiritualitás igényeinek megfelelően megtapasztalja, hogy a mindennapi meditáció, vagy a magas szintű meditációs technikák gyakorlása lehetővé teszi a személyes tudatszint emelését.
7. Európaiként és magyarként elháríthatatlan feladata, hogy segítse a református vallás és egyház folyamatos (az eddiginél gyorsabb és teljesebb) keresztyénné válását az új század világában és közegében.
8. Az ezredforduló után – itthon és külföldön – lehetősége nyílik több nagy vallás meditációs- és imagyakorlatának megismerésére és összehasonlítására. És kiemelten fontosnak tartja a nyugati és keleti vallások tényleges közeledésének, közös spirituális együttműködésének szolgálatát.

Varga Csabában tudatosult (nemcsak tudni véli), hogy merre, hova halad. A jelenlegi életében szeretne eljutni például a tartós istentudat, egységtudat, vagy bramantudat állapotba. És nem gondolja, hogy nincs tovább emelkedés. Különösen azért, mert ebben (is) társa van.

*